Fogalomtár
Acél: Az 1,7 tömeg%-nál kevesebb szenet tartalmazó rugalmasabb vasötvözet.
Adszorbens: A tömegéhez viszonyítva hatalmas felülettel rendelkező szilárd anyag, amely ezáltal nagymértékű adszorpcióra képes.
Adszorpció: Különböző anyagok megkötődése egy szilárd anyag felszínén.
Aktív szén: Tömegéhez viszonyítva hatalmas felületű mesterséges szén, amely a felületén nagymértékű anyagmegkötésre képes.
Alkálifémek: A periódusos rendszer I. főcsoportjában található, nagy reakciókészségű fémek.
Alkáliföldfémek: A periódusos rendszer II. főcsoportját alkotó elemek.
Alkoholok: Az oxigéntartalmú szerves vegyületek egy csoportja, melynek legismertebb képviselője az etil-alkohol.
Aluminotermia: Az a folyamat, amelynek során az alumínium a fémvegyületeket magas hőmérsékleten elemi fémmé redukálja.
Amalgám: A higany ötvözeteinek összefoglaló neve.
Amorf kén: Szabályos kristályszerkezettel nem rendelkező, szilárd halmazállapotú kénmódosulat.
Anion: Negatív töltésű ion.
Anyagmennyiség: Az SI mértékegységrendszer egyik alapmennyisége, amely a halmaz részecskeszámát jellemzi.
Ásvány: A természetben megtalálható meghatározott kémiai összetételű és belső szerkezetű szilárd anyag.
Ásványi szenek: A természetben nagy mennyiségben előforduló szénfajták, melyek elhalt növényekből keletkeztek különleges körülmények között, hosszú idő alatt.
Atom: A legkisebb részecskék, amelyek kémiai módszerrel tovább nem bonthatók.(A legkisebb kémiai részecskék.)
Atomrács: Olyan rácstípus, amelyekben elvileg végtelen számú atom kapcsolódik össze kovalens kötéssel.
Atomtörzs: Az atommag és a lezárt elektronhéjak összefoglaló neve.
Bázis: Olyan kémiai részecske, amely a sav-bázis reakcióban hidrogéniont vesz fel.
Bepárlás: Az a folyamat, amelynek során egy oldatból elpárologtatjuk az illékony anyagokat(óldószert), és visszamaradnak a nem illékony alkotórészek.
Beton: A cement és a sóder keverékéből víz hozzáadásával kialakuló, nagy szilárdságú építőanyag.
Bomlás: Kémiai változás, amelynek során egy anyagból két vagy több új anyag keletkezik.
Bordói lé: A rézgálicoldat mésztejjel kevert formája, amelyet szőlő permetezésére használnak a gomba kártevők ellen.
Cement: Mészkő és agyag kéigetésével nyert építőanyag.
Csapadék: Kémiai reakció során a vizes oldatokban keletkező, vízben rosszul oldódó szilárd anyag.
Cseppkőképződés: Az a folyamat, amely során a kalcium-hidrogén-karbonát szén-dioxid-vesztés közben rosszul oldódó kalcium-karbonáttá alakul.
Denaturált szesz: Az etil-alkohol egy mérgező vegyülettel kevert elegye, amely fogyasztásra alkalmatlan.
Desztilláció(lepárlás): Az a folyamat, amely során egy oldatból az illékony alkotórészeket elforraljuk,elvezetjük,lecsapatjuk, így tiszta formában kapjuk vissza.
Dipólusos molekula: Részlegesen pozitív és negatív pólussal rendelkező molekula.
Durranógáz: Hidrogén és oxigén 2:1 térfogatarányú elegye.
Dúsítás: Az a folyamat, amely során az érc fémvegyület-tartalmát elválasztják a meddőtől.
Égés: Köznapi értelemben egy anyag oxigénnel való reakciója.
Égetett gipsz: A gipsz hevítésével kapott CaSO4*0,5 H2O összetételű, fehér, porszerű anyag.
Égetett mész: A kalcium-oxid(CaO) köznapi neve.
Egyesülés: Kémiai változás, amelynek során két vagy több anyagból egy új anyag keletkezik.
Egyszeres kovalens kötés: Olyan kötés, amelyben a két kapcsolódó atomot egy elektronpár köti össze.
Elektronátmenet: Az a folyamat, amelynek során egy részecske a redoxireakcióban elektront ad át egy másik részecskének.
Elektronhéj: Az atommag körül az elektronok tartózkodási helye.
Elektronvonzó képesség: Kifejezi, hogy a kötésben lévő atomok milyen mértékben vonzzák magukhoz a kötő elektronpár elektronjait.
Előhívás: A megvilágított filmen vagy fotópapíron az ezüst-bromidot redukálószerrel kezelik, így megkapják a látható képet.
Endoterm reakció: Olyan kémiai változás, amelynek során a reakcióban átalakuló anyagok belső energiája nő, a környezeté pedig csökken.
Endoterm változás: Köznapi értelemben a hőelnyeléssel járó folyamatok összefoglaló neve.
Exoterm reakció: Olyan kémiai változás, amelynek során a reakcióban átalakuló anyagok belső energiája csökken, a környezeté pedig nő.
Exoterm változás: Köznapi értelemben a hőtermelő folyamatok összefoglaló neve.
Exponálás: A fényérzékeny filmszalag vagy a fotópapír megvilágítása, amelynek során az ezüst-bromid részben elemeire bomlik.
Fagyás: Az a halmazállapot-változás, amely során a folyadék szilárd anyaggá alakul.
Fehérbádog: Az ónnal bevont vaslemez köznapi neve.
Félvezető: Olyan anyag, amelynek elektromos vezetőképessége a hőmérséklet emelésével vagy szennyeződések hatására fokozódik.
Fémek oxidációs hajlama: Megmutatja, hogy az adott fém milyen szívesen oxidálódik, azaz ad le elektront.
Fémkohászat: A fémek előállításának ipari folyamata.
Fémes kötés: Olyan elsőrendű kötés, amely a fématomok között szabadon mozgó elektronfelhővel jön létre.
Fémrács: Olyan rácstípus, amelyben elvileg végtelen számú fématom kapcsolódik össze fémes kötéssel.
Fixálás: A filmen vagy a fotópapíron maradt felesleges ezüst-bromid leoldása fixírsó oldatával.
Fizikai változás: Olyan változás, amelynek során nem változik meg az anyag kémiai minősége, csak a halmaz szerkezetében történik változás.
Fiziológiás sóoldat: 0,9 tömeg%-os nátrium-klorid-oldat, amelyet folyadékveszteség pótlására infúzióval juttatnak a szervezetbe.
Forrás: Az a halmazállapot-változás, amely során a folyadék gőzzé alakulása a folyadék belsejében is végbemegy.
Forráspont: Az a hőmérséklet, amelyen a folyadék belsejében is megindul a folyadék gőzzé alakulása.
Foszilis energiahordozók: Évmilliók alatt élőlények maradványaiból keletkezett anyagok, melyek elégetésével energiát nyerünk.
Foszforeszkálás: A fehérfoszfor oxidációja vízgőz jelenlétében zöldes fény kibocsátása mellett.
Freonok: Fluor- és klórttartalmú szénvegyületek egy csoportjának a gyártó által adott összefoglaló neve (márkaneve).
Füst: Gáz-halmazállapotú közegben eloszlatott apró szilárd szemcsék halmaza.
Gyors égés: Olyan kémiai folyamat, amelynek során az éghető anyag oxigénnel való reakciója nagymértékű hőfelszabadulással, fény- és esetleg hanghatással jár.
Habarcs: Oltott mész és homok keverékéből álló építóanyag.